Magas partfal mentén a fényes

Magas partfal mentén a fényes
úton a málházott szamár,
baktat rejtelmes istenéhez,
köveket kerülget, megáll.

Orra előtt a szagos abrak,
gyomrában poklok és egek,
de hátul kapja, amit megkap,
ütik-verik, ha nem siet.

Egyre feljebb? Vagy egyre lejjebb?
Zsibbadó patái között,
mintha ott menne, holott nem megy,
csak elnyeli a szürke köd.

(2002. november)