Sorról sorra röppen a táj

Kis semmi versek, elhaló
lidérc, sivatagi folyó,
törött óralap, csupasz ág,
magára rímelő világ.

Csak a fölötte néma rés,
a hiány lüktet, mint a kéz,
a messzi mag, a csonka ég
fűti a kémény tetejét.

A madár nélküli madár,
sorról sorra röppen a táj,
itt is, ott is árnyak, nyomok,
mintha rajtad múlna, ahogy.

(2009. február)