Világméretű

Éjjel a falak megrepednek. Új
kocsmák türemkednek ki az
utcára. Új országok csúsznak
délebbre. A toronyóra
kettőkor elüti a hármat. Aki
azt képzeli, hogy máris
nappal van, közel jár az
igazsághoz. Ha fölkelsz és
kiülsz a járdaszegélyre,
tanúja lehetsz a világméretű
kiegyenlítődésnek. Egybefüggő
piszkos víztükör az égbolt. Csak
itt-ott csillan meg benne a tű.
A székek leláncolt bolygók.
Térdelnek, üzekednek a vaksi
gravitációban. A részegek,
csak ők suhannak ki-be
súlytalanul. Egy ablakban mintha
Kosztolányi Dezső állna, de
becsukják. Nézel, elszégyelled
magadat. Semmi pátosz,
megilletődés, áhítat. Annyi
lelkesedés sincs benned, mint a
kutyában, amelyik most kapta el
a saját farkát. Szeretnél
visszaaludni.