Mintha a függönyön aki átlát

Csak ami összegyűlt, ami szétment,
azok halnak bele, akik éltek.

Csak akik azt hiszik, megmaradnak,
lesznek rabjai a pillanatnak.

Nagy a csönd, temetnek, vihar készül,
szavakat keresek menedékül.

Járok a szemekben, mintha semmi,
de a halottat el kell temetni.

Mintha a függönyön aki átlát,
kicsit arrébb tenné a keresztfát.

S menne a dolgára, ahol minden,
minden azért van csak, hogy keringjen.

Azért, hogy a szerdára csütörtök,
beleszólhassanak régi költők.

S amíg a göröngyök földübögnek,
legyen széle-hossza az időnek.