El-elképzelem a falansztert

S hogy verset írni megint flanc lett,
el-elképzelem a falansztert.

Ülnek sorban a bolond költők,
gőzölög előttük a pörkölt.

S miközben tele lesznek nyállal,
telnek a raktárak széklábbal.

Jár-kel köztük a felvigyázó,
ragyog mint, mintha lenne rá szó.

Valaki köp egyet, de annyi,
úgyis közösen kell felnyalni.

S amott már kilenc csók a forgács,
sőt, ráadást is kér a zord ács.

Ezek meg itt csupán nagyolják,
merthogy a székláb, s hogy azannyát.

Mi lesz, ha lángra kap a szikra,
s rímelni kezd a lik a likra?

Mi lesz? Mi lenne? Csak-csak esznek.
Ha meg nem, hát az lesz a vesztek.