Nyálezüst

A városban, ahol
azt hitted, otthon vagy,
egyszer csak visszafelé
forog a polgármester, a toronyórák
egymásra mutogatnak, az arcok
lepotyognak a térről, idegenek
ölelnek át, velük zuhansz
a kőre, sebzett bogarakat
eregetsz a falra, nyálezüst
szálakon csimpaszkodsz,
előzékenykedsz, toldozod-foldozod a
történelmet, lepedőség, mondod a
pillanatra, mosolyogsz, hogy
kihúzzák-e alólad, rád húzzák-e
vizesen, akkora a széle, hogy
el se látni odáig, akkora a
közepe, hogy önmagával
takarózik, ki tudja, talán csak
arrébb kellene tenned a párnát,
talán csak előrébb kellene
állítanod az utcaseprőt, talán csak
végig kellene bukfencezned a
főutcán, talán csak
fölébredtél.