Még kiderül, hogy te, hogy te meg én

Egy József Attila-sorra

Mintha autón vízzel teli kádat.
A tudománynál több a lelemény.
Jobb befürödni már az elején,
mint csuromvizesen futni utánad.

Friss fenyőhabbal mostam meg a hátad,
de te azt dúdoltad, nincsen remény.
A dallam nem változtat szövegén.
Hova tegyem a csöpögő ruhákat?

Tele van képtelenséggel a század.
De hát mindig, mindent a tetején?
Még kiderül, hogy te, hogy te meg én,
hogy az egész a mi lelkünkön szárad.

Lehetett volna másként? Van bocsánat?
Ki dönti el, hogy mi a költemény?