Villanások

Száguldó vonatablakok
vizében pörgő alakok,

szárnycsapások a suhogó
égen, egy koppanó golyó,

kisdedek első mosolya,
mikor nem fáj már a csoda;

a kéken villanó világ,
gyümölccsel égő meggyfaág,

csillag szerelmes nő szemén,
egy ráütés a szeg fején,

pipacs a rozsban, meglepő
színekkel csengő rózsatő,

hömpölygő napi gond szinén
egy újzengésű költemény,

egy gondolat átszenvedett
éjszakák kínjai felett,

mitől a férfit emberi
felelőssége meglepi,

(nem ösztönös, ököljogi,
de a huszadik századi,)

s okosan, mint az istenek,
félrelök megint egy követ,

s hogy nagyobb legyen a világ,
a földről elrúgja magát.

1959