Ha nem rohannál

Ha nem rohannál, csak mint az anyókák
falak mentén tipegnél ingatag,
botba fogózva vagy könnyű szatyorba,
hogy hazáig egyensúlyozzanak,
talán fájna a megpattant erekkel
elédzizergő levelek jaja,
és a pattogva sülő gesztenyéből
sem kéne több, csupán az illata.

De te fölmászol tártkarú hegyekre,
akár tavasszal, ha ibolya nyit.
Szép! - ennyit mondasz a kibomló őszre,
s már futsz is, nem kérdve, mi repít
mézbe forgatott díszletek között zöld
hittel gyerekként, aki villogó
karikát hajt a járdán utcahosszat
és kiabál, hogy jó, jó, ez a jó.

1961