Ablakok

Ablakok, fényzsilipek,
lágy részei a háznak,
hol a kikényszerített
védtelenség beárad,

ablakok, törött szárnyú
madarai az éjnek,
akik lakatolt pántú
titkokat kibeszéltek,

keretekbe fogói
a falakkal megosztott
világnak, messze nézni,
vigyázni rendelt posztok,

szobákat sugarakkal
zsaroló vaksi őrök,
ölelkezők a nappal,
s meleggel viselősök,

sebekkel, forradások
kínjával óvó téli
áldozatok, virágok
kék ölű becézői,

villogó faluvégi
jelek az utazónak, -
falumban pár tenyérnyi
üzenet voltatok csak,

sima ünnepi zászlók,
pajzsok a világ ellen,
s én nagy, sohasem látott
fajtátok rabja lettem,

egész falat betöltő
szabadságtokra vágytam,
így lettetek legelső
mértékem a világban,

egyszerű, biztos érvek,
bélyegei a kornak,
lám, sorra kicserélnek
falumban is maholnap;

nézem a régi házak
falán, mint ezüst érmét,
széles, plafonig lázadt
egetek hetykeségét.

1961