Szüretelő menyecskék

Meglestél-e már őszi estét
szőlősorok közt hallgatag,
mikor szüretelő menyecskék
készülődnek a fák alatt?

Barnalevelű tőkék csendjét
birizgálja a szürkület,
s akik a kádat teleszedték,
most burítják ki kedvüket

bele a vézna alkonyatba.
Ó egyszer nézd csak meg, miképp
szabdalják apró darabokra
szoknyáikkal a férfinép

nyugalmát, napi fáradtságát
kótyagos kis pincék előtt,
hogy csillagokra földobálják
csúfolni a hulló időt.

Nem az óbor táncoltat tűzbe,
halántékodba ők verik,
másodpercenkint ütögetve,
szerelmük jancsiszegeit.

De szépek, ahogy készülődnek,
lemossák a nap bajait,
míg megtölti az est a völgyet,
akár folyómedret a víz.

Egy évet kádba kosaraztak;
szorongást, munkát, terveket.
Most csillagokig föllobognak
kibeszélni, hogy jólesett.

A dombon föl az égi hálót
nézem két szőlősor között.
Fényes rései kész világok,
értik-e ezt az örömöt?

A menyecskékét, akik végül
meghajtják kerékpárjukat
hazafelé, s a sötétségből
kihasítják az utat.

1960