Akit megigéz

Akit megigéz harmincöt
fehérblúzos akác,
és utcahosszat részegen
fitogtatja magát,

aki meglesi napra-nap
a zöldtrikós falut,
a rétet, ahol fű közé
bújt el a gyalogút,

aki bukfencet vet a kék
ég bokra alatt,
s meg akar fogni ég felé
surranó madarat,

s akin még mindig jégcsapok
lógnak és sarkifény
pislákol szemüveg mögé
bújtatott zöld szemén,

aki nem érti a bolond,
nyújtózkodó tavaszt,
s befelé néz, mert benne csak
emlékek őrzik azt,

aki megszokta a szabályt,
nézze meg a mezőt,
ilyen hacacárét soha
nem lát a ház előtt,

jöjjön velem, mindenkinek
szerzünk egy jó kapát,
arasznyi már, kapálni kell
a kukoricát.

1960