Kert

(1)

Az eb egyszer csak
úgy tett, mint aki sántít.
Sajnos, megfogtad.

(2)

Az elfelejtett
félelem kísértete
járja a kertet.

(3)

Kőben a szellem,
ágaskodik a semmi
a semmi ellen.

(4)

A fájdalomban
részenként szól a test, de
az egész ott van.

(5)

Hogy romlik benne,
ő maga jelentgeti:
a bomló elme.

(6)

Hatvanöt év mi?
Hogy a hatvanadiktól
nem kell már félni?

(7)

Évszázad? Ezred?
Örökkévalóság, ha
van még egy perced.

(8)

Boldog karácsony,
húsz század pelenkái
lógnak a rácson.

(9)

Mikor a poklok
fenekére érsz, jössz rá,
hogy a menny megvolt.