Hallgat bokor, fa

(1)

Sajgó lyukakba
szakadt a fény, ragyog a
kukacos alma.

(2)

Pittyeg, felrebben,
néz a rigó: „Mi tetszik?…
Mindent megettem”.

(3)

Sohase lesz kész,
csak folyton leszakad a
befejezett rész.

(4)

Mennék, ha hagynál.
Ha nem mondogatnád, hogy
„magad maradtál”.

(5)

Vakító fényfal.
Nincs is pontos szavam rá,
csak hó, nap, meghal.

(6)

Fagyott galamb lóg
a tornyon. De akkor a
harang kiért szól?

(7)

Hallgat bokor, fa,
a nehezét ráhagyja
emberre, napra.

(8)

Megroskadt. Csöpög.
Én azt mondom, szerelem.
Te azt, hogy a csönd.

(9)

A csontig-ködben
vízbe esett madár sír,
csapkod közöttem.