Fagy, hó, macskanyom

(1)

Nyikorgó küszöb
ne ríj, tudom, ki ment el,
s hogy senki se jött.

(2)

Fagy, hó, macskanyom.
Mint az egér pislogok
ki az ablakon.

(3)

Föld, ember és ég.
Három lábú kerékbe
tördel a kétség.

(4)

Nevetem s hagyom,
fagyjon csak be a hóba
egy-egy durva nyom.

(5)

Ha csak képzeled,
a hóról is elhiszem,
hogy megégetett.

(6)

A lengedező
lyukas lobogón néz át
egy havas fenyő.

(7)

A jég nem felejt.
A legszebb járdából is
szétfagy a selejt.

(8)

A szívemig ér,
csüng a fán egy önmagát
túlélő levél.

(9)

A nappal flörtöl,
ki-kikacsint a göröngy
a hómezőből.