Dióhéj

(1)

Lecsúszó szoknya,
meg-megakad a táj, de
senki se fogja.

(2)

Elszáll fölötte,
szétfröccsen a hegy mögött
az idő pöttye.

(3)

Október-sárga,
beleütve a mélykék
mosatlan tálba.

(4)

Ha robbantás van,
mindig ott marad egy nagy
kő a bordában.

(5)

Állati műnem,
a dráma novellává
bűzlik a fűben.

(6)

Átkiabálnak,
igen! látszik a ránc, de
az is egy állat.

(7)

Több szerénységet!
Tátog a haldoklóból
az üres fészek.

(8)

Hogyha költészet,
a galaxisok is csak
fájó testrészek.

(9)

Kifúrt dióhéj
lyukán visszagyömöszölt
darált dióbél.