Kavics

(1)

A másik ember,
a titkos kapcsolat a
reménytelennel.

(2)

A fán a kéreg,
ahogy a belőled nőtt
ölelést érzed.

(3)

A szeg a fába,
hogy összerezzenjen a
föld minden ága.

(4)

A sok külön seb,
mintha akaratodon
múlna a végzet.

(5)

A képzelt összes,
hogy akkor pincét, padlást
kilevegőztetsz.

(6)

Nyeletlen bicska
penge nélkül, a semmit,
hogy bizonyítsa.

(7)

A mozdulat, hogy
egy almában, egy kézben
még megkapaszkodj.

(8)

A szem szemedben,
hogy ugyanazzal nézed,
hát van, csak nincsen.

(9)

Egy-egy kavicsba,
hogy az ég minden könnye
bele van sírva.