Nem láttam a tengert

Nem láttam a tengert, csak combjaitokat,
a jövő kétágú útvonalát,
a végtelen fehér pilléreit.

Nem láttam a tengert, csak nagyanyáimat
simára gyalult deszkák iramával
elsiklani a láthatár alatt.

Nem láttam a tengert, csak fiam szemét,
benne az egyetlen aranyhidat,
a tengerre toborzó hirdetést.

A reggeleknek sóíze van.
Menetrend szerint befutnak az órák,
kikötnek kirakódnak.

Viszik, amit találnak. Kikérdeznek,
szerelmet, halált elintéznek,
és láttamozzák arcomat.

Mit küldjek a múlt vizeire?
Mulasztásaim leltárkönyveit?
Szándékaim anyakönyvi kivonatát?

A tenyeremet tegező kapát?
Az elbuktató ökörnyálat?
A megmászott szakadékok fényképeit?

Tetteim átnyúlnak felettem.
Az idő soros járatai
lebélyegezve mindent visszahoznak.

Meghozták ezt a napot is.
Fehérre festve arcomat
a tenger sóízű üzenetével.