Weöres Sándor emlékkönyvébe

Világnagy hársfa álmodik,
   ballag a vízen át,
röpül fölötte hét ladik,
   alatta hetven ág.
Hetven ágából dől a fény,
   körös-körül tükör,
megáll a semmi közepén,
   kinéz mindenkiből.
Látja, hogy szeme nyitva van,
   így álmodik tovább,
bezárja a határtalan,
   viszi a sok virág.