Egyetlen alkalom

Most, hogy már egész testemmel fogom
a mindenséget, tudom, hogy e test
számomra az egyetlen alkalom
ideidézni az egyetemest,

és hogy itt is van, pókhálót ereszt,
hogy ne láthassak át a szavakon,
s rádöbbenhessek, hogy csak egy gerezd,
ami az egész varázsába von,

s mert ez sem érdekelt fiatalon,
hiszen nem „fogtam”, hanem vele egy
voltam, ugyanaz volt a programom,
mint az övé, csupán hitelesebb,

ha most meghallgatom a híreket,
ahány állomás, annyi fájdalom.