Talán ő az a másik

Illatával hízeleg, bekerítene
formáival, nyelv alá rejtett ízek
emlékeit bogozza, minden
érzékszervedet a meleg hús
öntudatlan jármába fogja,
hiúságodnak abrakot,
önzésednek előnyös teret,
gátlásaidhoz, hülyeségeidhez
gátlásosabb, ostobább közönséget,
idegesítőbb türelmet kínál,
talán ő az a másik, akit
egyikben sem találtál, aki
nézett csak a rácson át, amikor
nyitva volt minden ajtó, s benned volt még
az összes változat, talán ő az, akit
ha most elérnél s befogadnál,
örökre kioltana, hiszen
úgy vonz, hogy már taszít.