Ez és ez

Az elmosogatni lehetetlen
edényen
mindig ott marad a miért nem.

A nemlétet
ha megsejted, meg is éled.

A doboz mindkét oldala
háttal jár haza.

Az összes
megengedi, hogy elkülönözhess.

Mintha te volnál,
ott áll a mosogatónál.

Aztán elkezdi
egyenként visszaszedegetni.

A derekad, a hátad,
a tárgyaidat, az emlékeidet,
a fantáziádat.

Dörög, villámlik,
mintha a saját akaratodból
volnál itt.

S egyszerre
bele a dobozba mindent, s
föladni nevedre.

Nincs cím, csak ez és ez,
hogy holtodban is
kérdezz.