Dióhéj

1

Kifúrt dióhéj
lyukán visszagyömöszölt
darált dióbél.

2

Október-sárga,
beleütve a mélykék
mosatlan tálba.

3

Lecsúszó szoknya,
meg-megakad a táj, de
senki se fogja.

4

Állati műnem,
a dráma novellává
bűzlik a fűben.

5

Átkiabálnak,
igen! látszik a ránc, de
az is egy állat.

6

Ha robbantás van,
mindig ott marad egy nagy
kő a bordában.

7

Elszáll fölötte,
szétfröccsen a hegy mögött
az idő pöttye.

8

S megint a vatta:
jobb-e a levélnek a
fán, mint alatta?

9

Több szerénységet!
Tátog a haldoklóból
az üres fészek.