Mit tudnak ők?

Mindig, mindig csak ünneplőben,
haptákban, hetykén, ijedten,
képíró úr kedvére, kiveszőben,
mindig a más csapdáiban,
a hit kihulló tolla mentén
halandó házi bálványokhoz,
hogy legalább ne önkezükkel,
hogy még a holnapi napig,
mintha az utolsó tehén szemében
de ott halálig tisztességben,
hát kifordítva, kimerevítve,
akár faluvégi kereszten.
Mit tudnak ők, a képírók
arról, hogy Isten szabadságon,
hogy ameddig a kéz elér,
addig terjedhet a mennyország,
hogy ez is az, e lepkegyűjtemény,
fölgombostűzve a papír
lidérces temetőiben,
hogy önmaguk istentiszteletét
rendezik itt a vasárnapi
tornyok maradék holdudvarán?
Mit tudnak ők, maguk is benne
a tétova gyülekezetben,
az idő elé bukó képírók
arról, hogy mögötte mi volt?