Vaskonty a fején

Vaskonty a fején, korona,
táncol, szívemen körbedobog.
Jobb kezében a hiányaim,
bal kezében harangkötél.

Szemek tábortüze körül
elhágy, babonáz, újra ölel.
Paradicsomot játszik velem,
kilök, a sötétbe mutat.

Építek hazát nélküle,
fekete fák közt megjelenik.
Jobb keze tüzes karikát,
balja aranygyűrűt gurít.

Táncolok szeges bilincsben,
kinevet, holtig láncra kötöz.
De életem példázatával
országon által nyargalászik.

Befogom magam eke elé,
fele terhemmel ő szaporáz.
Jobbjában az ígéret földje,
baljában kötél: a kezem.

Zászlómat a holdra kitűzöm,
felkacag a föld kráterein.
Kontya körül a mindenséggel
táncol, szívemen körbedobog.

Kötözi négymilliárd magam,
elhágy, babonáz, újra ölel.
Jobb keze a kontya körül,
bal kezével harangozik.

Sejtkoromban belészerettem,
jobb keze nyoma homlokomon.
Addig él, amíg én, halála az enyém,
ha bal kezét eleresztem.