Azt mondja

Azt mondja, hogy a jellegtelen versek
ideje jött el, nyár van, mint a macskák
játszadoznak a költők, odatartják
pár fityingért a lüktető tekercset.

Tisztelet, persze, néhány kivételnek,
akik követik háztetők parancsát,
ha phallosukat… azaz, ha akarják,
a nagyfenekű nappal ölelkeznek.

Hanyattfekszik, lábujjal fölizgatja
a rekettye, kecskerágitó, bodza,
az útszéli kis bárcás bokrokat,

kéjelegne, de hasára szúnyog száll,
odacsap s megvan, meg a tragikus szál,
mitől verse majd, elöl, földagad.