Összegyűlik benne a fény

A hetvenéves Takáts Gyulának

Amikor majdnem körbeért,
és tudja már, hogy vége nincs,
leül a szélső fa alá,
hogy saruját megigazítsa.

A fűszálon is nap ragyog,
a vízen is arany bilincs,
és minden folyik, mint a perc,
egyenletesen oda-vissza.

És minden elem ide néz,
mintha ő volna a kilincs,
holott maga is ki-be jár,
mint rab madárból a kalicka.

S mert kívül gyakran elidőz,
kihordja lassan, ami kincs,
s összegyűlik benne a fény,
a végtelen megtartó titka.

S tündököl, mikor körbeér,
nincsen terhe, árnyéka sincs,
és ha úgy látszik, hogy megáll,
minden ajtaja tárva-nyitva.